Ági (25) története
Már hónapok óta szarul voltam a kapcsolatban, sokszor bántott. Nem fizikailag, arra sosem lett volna képes. Csak passzívan, csendben, a cselekedetei és szavai hiányával, a jelenléte és a figyelme hiányával. Órákat késett folyton, nem vette észre, amikor rohadt szarul voltam, legmélyebb kiborulásom közepén lelépett bulizni. Azt mondta, azért ilyen, mert szarul van. Valahogy folyton szarul volt, amit próbáltam megérteni, elfogadni és magam módján kezelni, de a végére az lett belőle, hogy rám ragadt a szarja és egymás mellett voltunk szarul, egyszerre. Együtt éltünk és nagyon-nagyon szerettem, a szarságok ellenére minden nap izgatottan vártam, hogy hazamehessek hozzá. Otthont teremtettünk együtt, ami valahogy mégis biztonságot és békét adott.
A szakítás július 4-én kezdődött. Egy fesztiválon voltam, kvázi munkatársakkal, ahova semmi kedvem nem volt elmenni. Végül úgy alakult, hogy nagyon jól éreztem magam, tök felszabadultam és egyáltalán nem hiányzott a barátom. De megígértem neki, hogy az utolsó estére átmegyek a táborba, ahol ő volt a közös társaságunkkal. Amikor megérkeztem 6 óra utazás után délután 5-kor, ő már iszonyatosan be volt baszva. Délután 2-kor kezdett viszkizni egyedül. Amint leszálltam, ölelgetni kezdett meg csókolgatni, amitől hirtelen undorodtam. Aztán rengeteget beszélt, majd szarul lett és lefeküdt aludni. Én sehol nem voltam jelen ebben a sztoriban.
Iszonyatosan megalázva éreztem magam és legkevésbé sem éreztem, hogy társa lennék ebben a kapcsolatban. Amikor felkelt, érzékelte, hogy valami baj van és rákérdezett, miért vagyok morcos. Elég idegesen válaszoltam rá, mire ő közölte, hogy joga van akkor bebaszni, amikor akar. Akkor esett le, hogy az ő teljes szabadsága mindennél fontosabb és ezt nem kívánja feladni. Sok mindent megmagyarázott. Én mondtam, hogy jogod van bebaszni amikor akarsz, jogod van délután 4-kor kelni, amikor 2-re beszéltünk meg valamit, de nekem meg jogom van nem elviselni.
További tíz napig vitatkoztunk még ezen, hogy kinek meddig terjed a szabadsága, hogyan tudnánk jobban összehangolni az életünket. Aztán amikor ezernyi ígéret után újra elaludt egy találkozót ugyanúgy, mint aki nagyon magasról szarik az egészre, akkor megkértem, hogy költözzön el. Elment, azóta még kétszer járt itt, elvitte az összes cuccát, a közös plüssállatainkat is.
