Ildikó (36) története

Mivel első pillantásra belém esett, nem titkolhatta el, hogy az előző kapcsolatából van egy gyereke, persze azt nem mondta, hogy gyermekének az anyja - nevezzük Évának -, még mindig áhítozik arra, hogy egyszer újra együtt lesznek. Mivel megismerkedésünkre rá két hétre már együtt is éltünk, bíztam az őszinteségében, bár tudtam, hogy nem mesélt rólam a gyermekének az anyjának - még-, valami olyasmit mondott, hogy nem akar feleslegesen bántani senkit, nincs semmi köze hozzá, de ő már csak a gyermekének az anyja marad. Én is így álltam hozzá, hogy ez nem az érzelmekről, hanem csak a gyerekről szól kettejük között.

 

Elmesélte, hogy miként fogant a gyermek, hogy Éva abban a másfél évben, amíg együtt jártak - a 20-as éveik elején-közepén - meddőnek mondta magát, de mindig nagyon vágyott a gyerekre, majd a szakításukat követően egy buliban, tök részegen a WC-ben mégis megfogant az exétől, aki András volt...

Ő ott hagyta az egyetemet, felelősséget vállalt, de a gyerek születését követően alig egy év múlva már különéltek. Mire én képbe kerültem, elvileg már két éve nem voltak együtt, van ilyen, gondoltam...

Események jöttek-mentek, néhány hónap múlva, Éva hajnali telefonhívása lebuktatta Andrást, kiderült, hogy szerelmes egy másik nőbe, belém... Dráma, de legalább tiszta víz került a pohárba - gondoltam én, de sajnos még zavarosabb lett a történet, mert a gyermek anyja ultimátumot adott Andrásnak: vagy én vagy a gyerek.

A gyerek elhelyezési pereskedések világába most nem szívesen megyek bele, a lényeg, hogy Andrással úgy döntöttünk, hogy onnantól kezdve titokban szeretjük egymást, hogy ő kapcsolatban maradhasson a gyerekkel. Mivel a gyermek és annak az anyja egy távoli városban éltek, nem kelett attól tartani, hogy akaratlanul találkozunk velük. András, kötelességtudó apa volt, rengeteg pénzt és időt áldozott a gyerekre, utazott minden hétvégén, hogy vele lehessen. Másfél év után anyagilag olyan megterhelővé vált számára ez az életvitel, hogy külföldi állást vállalt. Én itthon maradtam, ezután hol én repültem Hollandiába, hol ő repült Magyarországra, havonta-kéthavonta találkoztunk, a kapcsolatunk viharos volt, mindennapi skype beszélgetések, egymás fantáziájára történő maszturbálás a webcam előtt, csak legalább lássuk egymást, ahogy élvezünk...

Egy év titkolt, majd egy év online kapcsolatot követően úgy döntöttünk, hogy együtt folytatjuk, valahol máshol és nem Magyarországon. Én feladtam az itthoni lakásomat, pénzzé tettem, amit lehetett, vettem egy csak oda repülőjegyet Barcelonába, majd elkezdődött 4 hónap felszabadult, könnyed és vidám élet, benne egy teljes értékű párkapcsolattal. Közös vállalkozást akartunk indítani, már megterveztük a weblapot, készen voltak a küllőkártyák, a biznisz Facebook oldal... hoppá! Lebuktunk! Mivel Éva meglátta, hogy én vagyok az adminisztrátora annak az oldalnak, ami András vállalkozását promótálja, összekötötte a fejében, hogy akkor én és András nyilván együtt vagyunk és már csörgött is egy decemberi estén a telefon, a vonal túlsó végén egy fenyegetőző némber, egy síró 5 éves, Barcelonában a harmadikon meg egy szanaszét tépett szívű férfi és egy vigasztalhatatlanul síró én. Igen sírtam, levendula teát főzött, megitatott, simogatott. Másnap repülőjegyeket vettünk és visszautaztunk Magyarországra elválni. Mondhatnám, hogy az őrület határán voltam, de az maga volt az őrület. Egy barátom lakásában, tök egyedül, végleg elválva, szétszakítva… két hónapot teljes révületben töltöttem és május lett, mire újra dolgozni tudtam. Ő elvállalt egy olyan munkát, ami miatt havonta más földrészen épít szélerőműveket és megszűntünk egymásnak létezni.

Azóta? Azóta reménykedem, hogy az volt az utolsó szakításom.

Tanulság 1: Lehet őszinte, lehet gerinces, szerethet igazán, de ha valaki más már olyan fokú hatással volt az életére, amiben pl. az utódlás is szerepet játszott, akkor bármikor keletkezhet egy olyan pillanat, ami megtörheti nem csak a gerincét, de az életét is. Tanulság 2: Soha ne adjam fel még egyszer, amit elértem, egy vágyért! Tanulság 3: Nem minden anya szent, az szent!